Cooldavee blogja

Érdekes és idegesítő történetek. Vagy nem.

Amíg a talár el nem választ…

Posted by cooldavee - 2008. október 19. vasárnap

Nagyon jó hangulatban telt a válás. Reméltem, hogy ilyen lesz. Ebben persze nagy szerepe volt a bírónőnek is, aki egy kedves, fiatal hölgy volt, igen jó humorérzékkel megáldva. Szerencsénk volt, mert kifoghattunk volna egy öreg, fásult fapicsát (milyen szép alliteráció) is, akitől az életkedvünk is elment volna.

A tárgyalás eleje egy picit formálisabb volt, de aztán hamar oldódott a hangulat. Kifejezetten meghitt volt a légkör, mivel csak hárman voltunk: nem volt se ügyvéd, se írnok, se törvényszolga. Írnok helyett egy 20. századi szalagos felvevő egység, ún. magnetofon volt a bírónő segítségére. Ilyen magnót én közelről utoljára húsz éve láttam, amikor még a Sinclair ZX Spectrumomhoz használtam hasonlót. Egy mai fiatal csak az egykor nagy sikerű német tévésorozatban, a Derrickben láthat ilyet a Duna TV-n. Én inkább egy digitális diktafont képzeltem volna el ide, így 2008-ban. Persze, gondolom a bíróságoknak papírra sincs pénzük, nemhogy ilyen “high-tech” cuccokra. Viszont maga az ötlet nagyszerű. Így nem kell ott ülnie az írnoknak, ráadásul kevesebb idejét is rabolja el a gépelés, hiszen csak azt kell végighallgatnia, amit tényleg le kell írnia.

Ez a diktafon használat egyébként érdekes szaggatott ritmust adott az egész tárgyalásnak. Ugyanis amikor a bírónő kérdezett tőlünk valamit, és mi válaszoltunk, a magnó mindig ki volt kapcsolva. Aztán, miután begyűjtötte tőlünk az információt, röviden, szakszerűen összefoglalva felmondta a magnóra.

Na de visszatérve a hangulatra. Kivételesen nem késtem el (még jó), kb. 10 perccel tárgyalás előtt odaértem. A feleségem (pardon: exfeleségem) persze már hamarabb ott volt. Előtte kellemesen elviccelődtünk egymással, mondhatni megalapoztuk a hangulatot. Mint amikor az ember úgy megy bulizni, hogy előtte otthon már megivott néhány pohárka Jack Daniel’s-t.

Szóval már eleve jókedvűen mentünk be, és ez a jókedv a bírónőre is átragadt. Ezt a részt már kifejezetten mosolyogva mondta:

Bírónő: Akkor most meg kéne próbálnom összebékíteni magukat. Akarnak békülni? ;-)
Feleség: Nem. :-)
Férj: Én ezzel? Nem! Soha! ;-)

A bírónő, miután vége lett a tárgyalás hivatalos részének, elmondta, hogy mennyire örül, hogy ilyen kulturáltan zajlott le ez az egész, és hogy így egyetértettünk mindenben. Ő ugyanis másféle pereket szokott levezetni, és ott nem annyira jellemző az ilyesfajta békés megegyezés. Ezen a ponton már-már szinte családias volt a hangulat.

A kedvenc részem pedig ezután következett. Elmondta még, hogy a házasság olyan, mint egy ostromlott vár: aki bent van, az ki akar törni, aki kint van, az be akar kerülni. Ő jelenleg még kívül van, de reméli, hogy egyszer majd ő is megtalálja a várkapitányát, aki majd beengedi. Ezt a ziccert nem tudtam kihagyni:

Férj: Hát, én épp most lettem facér… ;-)
Bírónő: Na, de mégis, ne itt az asszony előtt… illetve a volt asszony előtt… ;-)

Szerintem a miénk volt a világ legmókásabb válópere. :-)

Reklámok

2 hozzászólás to “Amíg a talár el nem választ…”

  1. boci said

    :) Igen, ezzel egyetértek, mókás volt.
    De soha nem fogom megbocsátani Neked a fenti 2 viccelődést ;)

  2. cooldavee said

    Én kérek elnézést! :-)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: