Az ember, aki túl sokat ivott

Albert Györgyi hihetetlen fazon. Az antidepresszánsoknak és a mértéktelen alkoholfogyasztásnak köszönhetően annyira szét van csúszva, hogy azt se tudja hol van.

Ez nem költői túlzás volt. A Hal a tortán múlt heti adásában tényleg nem tudta, hogy hol van.

Az első napon ő főzött a többieknek. A vendégek általában több paraméter alapján pontoznak: az étel íze, kinézete, vendéglátás. Nos, a depressziós alkoholisták nagyasszonyának sikerült mindegyik tengelyen a minimális pontszámot elérnie. Ezen persze senki nem lepődött meg.

A második napon Fásy Ádámnál voltak, aki szegény úgy néz ki, mint egy Lugossy Béla-féle Drakula karikatúra összegyúrva Mikó Istvánnal. Úgy egyébként nem igazán kedvelem őt, de azt el kell ismerni, hogy 100%-os volt a teljesítménye. Mindenki meg is adta neki a maximális pontszámot, kivéve Györgyikét, aki ötből négy pontot adott neki. Ha jól értettem azért, mert Fásy képzett szakács, és gondolom így akarta ellensúlyozni az előnyét. De ez nem is annyira érdekes.

Az érdekes az, hogy hősnőnk számára szerdán derült ki, Torgyán doktornál, hogy ez egy verseny. Hogy itt pontozni kell a többieket. Perceken keresztül magyarázták szerencsétlennek, hogy mi a helyzet. Mondták neki, hogy ő is pontozott tegnap. Ezt először nem hitte el, majd módosította a kijelentését annyiban, hogy nem emlékszik rá. A tévénézők kedvéért azért még bevágták, amint négy pontot ad Fásynak. A mulatságnak azonban még nincs vége, ugyanis Györgyi a nap végén – még egyszer hangsúlyoznám, hogy Torgyán doktornál vagyunk – gratulált “Ádinak” a finom vacsoráért.

Györgyi esetében különösen viccesek az adás közben bevágott jelenetek, amikor a szereplők a kamerával farkasszemet nézve beszámolnak aznapi élményeikről. Ezeket a snitteket ugyanis a vacsora után veszik fel, és ilyenkor már mindenki fáradt, meg egyébként is sokat ittak, szóval kicsit kókadtak az emberek. Na, el lehet képzelni, hogy addigra milyen állapotba kerül a mi Györgyink. Tízszer annyit iszik, mint a többiek, így rendkívül mókás, amint hunyorogva, szavait keresgélve próbál valami értelmeset kinyögni.

Azt se felejtsük el, hogy eleve behozhatatlan előnnyel indul a többiekkel szemben. Hiszen ők csak a vacsora alatt kezdenek el inni, Györgyi viszont már érkezéskor úgy be van állva, mint a gerely. Teljesen lepusztult a csaj úgy szellemileg, mint testileg. Egyszerűen rossz ránézni. A Gyalog galopp egyik szereplőjére emlékeztet, a parasztasszonyra, aki egy anarcho-szindikalista közösség tagja. Tényleg csak az hiányzik, hogy egy kisebb szénaboglyát tegyen a fejére, és madarak fészkeljenek a hajában. Smink nélkül eljátszhatná a Madárijesztőt az Ózban.

Egyébként még sajnálnám is Györgyit, amiért így tönkrement, és szó szerint beteg, de akkora a pofája, és úgy oszt másokat, hogy úgy érzem, nincs rászorulva a szánalmamra. Pedig régen egész értelmes nő volt, és nem is volt kifejezetten csúnya. Manapság viszont egyfolytában be van fújva, szívva, lőve, baszva (Kiss Ádám™), mint egy elrettentő “ezt tette velem a drog” hirdetés reklámarca.

De ahogy mondani szokták: innen már csak felfelé van tovább.