Szóval, egészségpénztári juttatás. Ezt nyilván bármilyen egészséggel kapcsolatos dologra lehet használni, hiszen azért ez a neve. Lehet pl. gyógyszereket, vitaminokat venni belőle, és lehet orvosnál is fizetni vele. Igaz?

Egy nagy lófaszt.

Az orvosok egy részénél nem lehet így fizetni, mert pl. nincs szerződése az adott pénztárral, vagy akár egy pénztárral sem (ez utóbbi azért szerencsére igen ritka).

Tipikus élethelyzet:

- Lehet önöknél egészségpénztári számláról fizetni?

- Igen. Melyik egészségpénztár?

- AXA.

- Ja, azzal nem.

- (…rva életbe…)

Ha mégis lehet így fizetni, akkor viszont nem lehet egészségpénztári kártyával fizetni. Éljen a 3. évezred. Szerencsére a kártyás fizetés hiánya csak apró kellemetlenség. Az orvos ír egy számlát, azt a páciens eljuttatja valahogy az egészségpénztárának, és kb. két hét múlva az egészségpénztár utalja a páciens bankszámlájára a pénzt.

De hagyjuk az orvosokat. Mondjuk, hogy az ember gyógyszert vagy vitaminokat akar venni. Ezért elmegy egy gyógyszertárba. Természetesen itt is léteznek az előbb említett problémák, legalábbis részben. A kártyás fizetés pl. nem szokott gondot jelenteni. Csak a vizsgálatonkénti minimum 10 ezret elkérő magánorvosok annyira szarrágóak, hogy képtelenek beszerezni egy kurva kártyaolvasót. A gyógyszertáraknak ez szerencsére sikerülni szokott. De természetesen az egyes egészségpénztárakkal itt is gondok adódhatnak. Nem baj, miután végigjártam kb. nyolc gyógyszertárat, találtam kettőt, szerencsére a munkahelyem közelében, ahol elfogadják ezt az istenverte AXA-t. Gondolhatnánk, hogy ezután már tényleg nem lehet semmi baj, hiszen az adott gyógyszertár elfogadja az egészségpénztári számlával történő fizetést, sőt egészségpénztári kártyával lehet fizetni, sőt az AXA-val sincs semmi bajuk. Egy gyógyszertárban pedig gyógyszerek, vitaminok, meg ilyen egészséggel kapcsolatos izék vannak, hát mi baj történhet?

Az, hogy pl. Centrum vitamint nem lehet egészségpénztári számlára venni, mert nincs OGYI száma, bármit is jelentsen ez. Cetebe C-vitamint tudtam venne, mert annak van. A Centrumnak nincs. Hogy szarnának sünt. Sokat. Nagyokat. Sok tüskével.

De egy majom is megteszi. Oda és vissza.

Roma műsorvezetőt keresnek a Híradóba.

Ezt Medveczky Balázs (aki egyébként kicsit hasonlít Paul Newmanre), a Magyar Televízió ügyvezető-alelnöke mondta a FigyelőNetnek.

Arról, hogy a pozitív diszkrimináció jó dolog-e (szerintem egyébként nem), vagy hogy ideiglenesen szükséges-e (nem hinném), lehet vitatkozni. Azonban véleménytől függetlenül a következő két mondaton, így egymás után, valószínűleg mindenki betegre röhögi magát:

Meg kell tanulnunk, hogy nem származás, hanem teljesítmény alapján kell megítélni az embereket. Mi jelenleg is keresünk olyan tehetséges, roma származású műsorvezetőt, aki az MTV Híradóját vezethetné.

LOL

Demszky Gábor elrendelte a gépjárműforgalom korlátozását Budapest egész területére. E szerint a naptár szerinti páratlan napokon csak a páratlan rendszámú járművek, míg a naptár szerinti páros napokon csak a páros és a 0-ára végződő rendszámú járművek közlekedhetnek a főváros közigazgatási határán belül.

Érdekes. Amikor még én tanultam matematikát, a nulla páros szám volt. :-) A kérdés csak az, hogy vajon ki fogalmazott úgy és miért, hogy a nulla se nem páros, se nem páratlan szám?

• Demszky és emberei, mert nem voltak jó matekból.
• Demszky és emberei, mert úgy gondolják, hogy a lakosság nem volt jó matekból.
• Az Index, mert nem voltak jók matekból.
• Az Index, mert úgy gondolják, hogy az olvasók nem voltak jók matekból.

Na, eddig tartott a páros számokról és a nulláról való értekezés. Most pedig jöjjön a címben megígért szavazás.

A WordPressben most már lehet szavazást is beilleszteni a blog bejegyzésekbe. Úgy gondolták, hogy ezt oly módon fogják megoldani, hogy a PollDaddy-t integrálják a saját felületükbe. Én meg úgy gondoltam, hogy akkor ezt szeretném használni. Na most, nem tudom, hogy ki mit kúrt el, de amint elmentettem a szavazást, azt vettem észre, hogy a szövegben minden ékezettel kezdődő szót hozzácsapott az előtte lévő szóhoz, kivéve, ha az előző szó is ékezettel kezdődött. Így lett pl. Demszky és-ből Demszkyés, fogalmazott úgy és-ből pedig fogalmazottúgy és. Szóval annyira elment a kedvem az egésztől, hogy hagytam a picsába. Bele se merek gondolni, hogy milyen lehet az a kód, ami miatt egy ilyen hiba jön elő. Szeretném kérni a jótündértől, hogy a felelősök szarjanak sünt. Avagy szívesen megszorítanám a kezüket… egy satuval.

Egyik posztomban egy idiótáról merészeltem írni, aki saját testi épségét kockáztatva, teljesen szabálytalanul kelt át egy főúton, a lehető legveszélyesebb helyen. Isten bizony sosem hittem volna, hogy erre egy inkább biciklizzé’, köcsög autós típusú komment érkezik majd, de hát ezt is megértük. Sőt, még külön blogbejegyzés is született a posztom kapcsán Önzés megint címmel. Roppant bájos. Már-már könnyekig megható.

Egyáltalán nem kívántam biciklis vs. autós vs. gyalogos vitába bonyolódni, hosszasan értekezni az autók veszélyességéről és a környezetre gyakorolt hatásáról. Ezt most sem fogom megtenni, két okból kifolyólag. Egyrészt semmi kedvem hozzá, másrészt az eredeti blogbejegyzésem sem erről szólt. Még csak körülbelül sem. Egy hülyeről szólt, aki szabálytalan volt, és ami még ennél is fontosabb, életveszélyesen és meggondolatlanul cselekedett, és láthatóan még le is szarta a dolgot. Pont. Nincs szó környezetszennyezésről. Nincs szó szmogról. Nincs szó dugóról (forgalmas utat írtam, nem volt semmiféle dugó). Azt pedig, hogy az autósok mit okoznak úgy általában, inkább valami más fórumon kéne megvitatni. Például egy olyanon, ami kifejezetten erről szól. Az én blogbejegyzésem nem ilyen volt. Hiába szerepelt benne az “autó” szó. Sajnálom.

Szóval, azért egy kicsit felbaszta az agyamat ez a komment. Fárasztó, ha valakinek mindenről az jut az eszébe. Kicsit olyan érzésem van, mint mikor régen Torgyán mindig azzal fejezte be a mondandóját, hogy És Horn Gyula mondjon le!. A másik, ami eszembe jut, a Fidesz kedvenc szófordulata: Gyurcsány Ferenc mondjon le. És ezt bármikor képesek benyögni, akkor is, ha kurvára nem ez a téma. Szerintem a szülinapi ünnepségek alatt elhangzott beszédeiket is így fejezik be. A szokás hatalma. Hát most én is megkaptam a Minden autós mondjon le! frázist. Ahogy Encsé mondaná: úgy hiányzott, mint egy falat kenyér… a seggembe.

Mert hát nagyon csúnyán megkaptam a magamét. Hogy az autósok azt képzelik, hogy övék a város. Hát, ha nem is az egész, de az úttest mindenképpen. Kivéve a zebra, ahol a gyalogosnak előnye van, tudom. És néhol ráállhatunk a járdára. Szar ügy, kegyetlen világ, de ez van. Aztán kapok még ilyet is: elvi bajaim vannak a négy kerekem van, úgyhogy biztos igazam van és enyém a tér mentalitással, amivel ez a blog bejegyzés oly alaposan impregnálva van. Hát nincs impregnálva. Kurvára nincsen. Nem azért van igazam, mert négy kerekem van, hanem mert a józan ész és a törvény (konkrétan a KRESZ) is az én oldalamon áll. Ezek ketten együtt pedig eléggé verhetetlen páros. Már ahogy én tudom. Az ominózus blogposzt szenvedélyes hangvétele (ha nevezhetjük így) annak köszönhető, hogy egy idiótáról írok. Idiótákról pedig mindig így írok, függetlenül attól, hogy az fekete, fehér, sárga, barna, autós, biciklis, gyalogos, zsidó, keresztény, neonáci, android avagy hangyászsün. Na mindegy, ha ez még nem lenne elég, a radikális biciklista a vállamra rakja az autósok kollektív felelősségét, meg az intellektualizált önzést. Aztán a végén még példaként megemlíti a fejlődő országok gazdasági kizsákmányolását. Összeroppanok ennyi teher alatt, bassza meg. Azóta nem is aludtam egy szemhunyásnyit sem, és mindenhova gyalog járok. Még jó, hogy a holokauszt nem került elő.

Az igazat megvallva, úgy érzem, ezután már semmi sem lesz a régi. Minden egyes alkalommal, ha le akarom írni pl. az “automatikus” szót, kétszer is meg fogom gondolni, hogy megéri-e, mert aztán jön a barlangi troll, és jól megkommenteli, hogy mekkora állat vagyok, amiért autózom.

class Foo
{
    public readonly object o;

    public Foo(object o)
    {
        this.o = o;
    }

    public static readonly Foo fooDefault = new Foo(oDefault);
    public static readonly object oDefault = new object();
}

Evvel ugyanis az a baj, hogy oDefault csak fooDefault után fog inicializálódni (amilyen sorrendben deklarálva vannak), így fooDefault.o értéke null lesz. Ha helyest kódot akarunk, akkor figyelni kell a két adattag sorrendjére:

class Foo
{
    public readonly object o;

    public Foo(object o)
    {
        this.o = o;
    }

    public static readonly object oDefault = new object();       // first
    public static readonly Foo fooDefault = new Foo(oDefault);   // second
}

Lehet, hogy naiv vagyok, de én tényleg hittem benne, hogy ez sorrendtől függetlenül is működni fog. A fordító igazán észrevehetné, hogy fooDefault értéke oDefault-tól függ. Persze ezt ő észre is veszi, csak éppen leszarja, és csak azért sem inicializálja előbb oDefault-ot. De még ha nem is csinálja azt, amit szeretnék, legalább szólhatna, hogy hülye vagyok. Mint ahogy pl. lokális változók esetén szól is:

class Bar
{
    public void Baz()
    {
        Foo foo = new Foo(o);      // Error: Cannot use local variable 'o' before it is declared
        object o = new object();

        object o2;
        Foo foo2 = new Foo(o2);    // Error: Use of unassigned local variable 'o2'
        o2 = new object();
    }
}

Túl sokat akarok? :-)

View Larger Map

A Prielle Kornélia utcából a Fehérvári útra jobbra kis ívben vagy balra nagy ívben lehet rákanyarodni. Én ez utóbbit szerettem volna kivitelezni. A feladat egyébként valószínűleg a tanulóvezetők rémálma: egy viszonylag forgalmas főútra nagy ívben rákanyarodni, miközben figyelni kell a kétirányból jövő autóseregre, megfejelve ezt a szintén kétirányból támadó villamosokkal, igazán izgalmas mutatvány. Merthogy itt közlekedési lámpa nincsen. De én pont ezért szoktam erre jönni. Sokkal hamarabb átjutok itt, mint a párhuzamos Hauszmann Alajos utcán, ahol ugyan van lámpa, de mindenki balra akar kanyarodni, viszont jönnek a szemközti Bártfai utcából is autók, akiknek pedig előnyük van.

Na mármost, hogyan lehetne ezt az egészet még izgalmasabbá tenni? Hát úgy, hogy miközben az ember próbál kijönni a Prielléből, egy gyalogos baktat feléje szemből, átvágva a Fehérvári úton. Időzzünk most itt el egy csöppet. Emberünk egy villamossínekkel súlyosbított, forgalmas, kétirányú főúton akart átkelni; a közelben sehol egy zebra, ráadásul szembemegy egy szintén kétirányú keresztutcával, ahonnan épp autók jönnek kifelé.

Engem nem zavar, ha valaki szabálytalanul átmegy gyalogosan egy ilyen úton – én is szoktam. De ne akadályozza az autósokat, mert annak csúnya vége lehet. A csávó ott bénázott előttem, én meg nem hittem a szememnek. Valószínűleg az utolsó pillanatban vette észre, hogy jé, itt van egy utca, meg kocsik, meg minden!. Egyszer nagyon csúnyán el fogja ütni egy kamion, és az utolsó dolog, ami átsuhan az agyán, az a segge lesz. Karjaim enyhe felemelésével és széttárásával próbáltam jelezni számára a fejemben kavargó gondolatokat, amiket nagyjából úgy tudnék összefoglalni, hogy Te teljesen megvesztél, baszd meg?!

És hogy ez a férfi miért csak a második leghülyébb ember a világon? Mert az első helyen az a nő áll, aki pár hónapja ugyanezt a manővert hajtotta végre – babakocsival!

- Jó napot kívánok. Az XY utazási iroda nevében telefonálok.
- Jó napot kívánok. Parancsoljon.
- Utazási ajánlatainkat szeretném önnek elmondani. 30 és 60 év közötti párok számára kínáljuk a következőket…
- Elnézést, hogy félbeszakítom, de igazából én még csak 29 éves vagyok, és épp most váltam el, szóval egyik feltétel sem teljesül.
- Ó, nagyon sajnálom. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra!

A lelkemet is eladnám egy jó poénért… :-)

Először azt hittem, hogy az Egyesült Államokban történt a dolog, de mint kiderült, Angliában, Sheffieldben esett meg az eset. A pap azzal magyarázta az ánuszában pihenő burgonyát, hogy meztelenül akasztotta fel a függönyt, és szerencsétlenségére eközben a konyhaasztalra esett. A kolompér meg cupp! – eltűnt a barlangban. Biztosan így történt. Bárkivel megeshet. Bár papokkal mintha kicsit gyakrabban.

Szerintem ez a pap már gyerekkorában sem igazán törekedett arra, hogy megértse az iskolai tananyagot; inkább egyszerűen csak beseggelte.

Persze az is lehet, hogy belülről viszketett neki, és így akarta megvakarni.

Nem tudom, hogy mekkora krumpliról lehet szó, de azért egy nagyobbacska darab már elég kellemetlen lehet. Azért, remélem használt vazelint. Mert mint tudjuk: vazelinre mindig van idő.

Ez a történet annyira megihletett, hogy írtam is egy kis verset, amiért előre is elnézést kérek. Szeretettel ajánlom a mi kis pajkos lelkészünknek a következő négysorost:

Burgonyát az ánuszodba
Heves kéjjel engedd be,
De ha az nincs, hát a krumplit
Dugjad fel a seggedbe.

A tárgyalás eleje egy picit formálisabb volt, de aztán hamar oldódott a hangulat. Kifejezetten meghitt volt a légkör, mivel csak hárman voltunk: nem volt se ügyvéd, se írnok, se törvényszolga. Írnok helyett egy 20. századi szalagos felvevő egység, ún. magnetofon volt a bírónő segítségére. Ilyen magnót én közelről utoljára húsz éve láttam, amikor még a Sinclair ZX Spectrumomhoz használtam hasonlót. Egy mai fiatal csak az egykor nagy sikerű német tévésorozatban, a Derrickben láthat ilyet a Duna TV-n. Én inkább egy digitális diktafont képzeltem volna el ide, így 2008-ban. Persze, gondolom a bíróságoknak papírra sincs pénzük, nemhogy ilyen “high-tech” cuccokra. Viszont maga az ötlet nagyszerű. Így nem kell ott ülnie az írnoknak, ráadásul kevesebb idejét is rabolja el a gépelés, hiszen csak azt kell végighallgatnia, amit tényleg le kell írnia.

Ez a diktafon használat egyébként érdekes szaggatott ritmust adott az egész tárgyalásnak. Ugyanis amikor a bírónő kérdezett tőlünk valamit, és mi válaszoltunk, a magnó mindig ki volt kapcsolva. Aztán, miután begyűjtötte tőlünk az információt, röviden, szakszerűen összefoglalva felmondta a magnóra.

Na de visszatérve a hangulatra. Kivételesen nem késtem el (még jó), kb. 10 perccel tárgyalás előtt odaértem. A feleségem (pardon: exfeleségem) persze már hamarabb ott volt. Előtte kellemesen elviccelődtünk egymással, mondhatni megalapoztuk a hangulatot. Mint amikor az ember úgy megy bulizni, hogy előtte otthon már megivott néhány pohárka Jack Daniel’s-t.

Szóval már eleve jókedvűen mentünk be, és ez a jókedv a bírónőre is átragadt. Ezt a részt már kifejezetten mosolyogva mondta:

Bírónő: Akkor most meg kéne próbálnom összebékíteni magukat. Akarnak békülni? ;-)
Feleség: Nem. :-)
Férj: Én ezzel? Nem! Soha! ;-)

A bírónő, miután vége lett a tárgyalás hivatalos részének, elmondta, hogy mennyire örül, hogy ilyen kulturáltan zajlott le ez az egész, és hogy így egyetértettünk mindenben. Ő ugyanis másféle pereket szokott levezetni, és ott nem annyira jellemző az ilyesfajta békés megegyezés. Ezen a ponton már-már szinte családias volt a hangulat.

A kedvenc részem pedig ezután következett. Elmondta még, hogy a házasság olyan, mint egy ostromlott vár: aki bent van, az ki akar törni, aki kint van, az be akar kerülni. Ő jelenleg még kívül van, de reméli, hogy egyszer majd ő is megtalálja a várkapitányát, aki majd beengedi. Ezt a ziccert nem tudtam kihagyni:

Férj: Hát, én épp most lettem facér… ;-)
Bírónő: Na, de mégis, ne itt az asszony előtt… illetve a volt asszony előtt… ;-)

Szerintem a miénk volt a világ legmókásabb válópere. :-)

Azonban most mindhárom zsűritag angyalnak tűnik számomra Friderikuszhoz képest.

Nem az a bajom vele, hogy őszintén megmondja a véleményét. Az a bajom, ahogyan megmondja. A negatív kritikából lehet, sőt kell is tanulni, ha az tényleg megállja a helyét. Így semmiképpen nem szabad elhallgatni, ha a zsűri valamit kifogásol az előadásban, hiszen ez a show erről (is) szól. A versenyzők fejlődni akarnak, kíváncsiak a zsűri véleményére.

Friderikusszal az a baj, hogy végtelenül bunkó és kegyetlen. Egyszerűen megalázó az a stílus, ahogyan beszél a versenyzőkkel. Nem biztos, hogy olyanokat kéne mondani egy lánynak, aminek az a lényege, hogy ha 29 éves korodra nem értél el semmit, akkor már nem is fogsz; vagy hogy húzzál vissza a kaszinóba. Próbáltam kicsit durvábban összefoglalni a mondandóját, de igazából nem lett sokkal brutálisabb.

És ráadásul fel se tűnik neki, hogy lehetne másképpen is – ugyanakkor az őszinteséget megőrizve – kritizálni. De legalább nem direkt bántja meg az embereket. Számomra egyébként mindig is megdöbbentő volt, amikor egy viszonylag értelmes (vagy éppen nagyon is intelligens) ember képtelen felmérni, hogy viselkedésével, szavaival mennyire megbánthat másokat. Egyesek, akik amúgy rendkívül okosak, kb. olyan szintű érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint egy papucsállatka. És ez néha vegyítve van azzal, hogy még ráadásul le is szarják mások érzelmeit.

Fridit egyébként Dr. House-hoz hasonlították az egyik Indexes cikkben. Hát, a tapló viselkedés már megvan hozzá. Most már csak szakmailag kell hoznia House-t. Erre egyébként van esély, mert nem mond hülyeségeket, már ami a show biznisz részét illeti a pop szakmának.

Nagyon érdekes élmény volt, amikor kb. egy hete, még a Megasztárbeli debütálása előtt interjút csináltak az egykori showman-nel. Én már régen nem láttam őt, és mostanában csak Bagi-Nacsáék zseniális előadásában volt szerencsém sajátos stílusához. Az interjúban teljesen normális volt: egy szimpatikus embert ismerhettünk meg. Már tényleg kezdtem úgy gondolni, hogy esetleg az évek során megváltozott, vagy egyszerűen csak nagyon eltúlozták a paródiáját.

Aztán megjelent a Megasztárban, és minden a helyére került. Megnyugodtam, hogy még mindig értem a körülöttem lévő világot, és Fridi még mindig ugyanaz a pökhendi faszfej, aki mindig is volt. Ilyen unott, beképzelt és megvető pofát rajta kívül csak Havas Henrik tud produkálni. Ő viszont nagyon.

Szóval, Fridi, egy picit nem ártana visszavenni, mert egyelőre túl nagy az arcod, nekem meg kicsi a tévém. Még 50 évesen sem késő megtanulni viselkedni. És most: csótány! showtime!